Az M. T. V. K. E.-hez megalakulása óta
811
tengerimalac került, ebből
715
örökbeadott, jelenleg
55
tengerimalac vár ideiglenes befogadóknál szerető gazdijára.

Szivárványhíd

Ezen az oldalon emlékezünk meg azokról az egyesületi malacokról, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk.

 



Ez a drága kopasz malacka 2012 májusában került az egyesület gondozásába. Egészen Miskolcig utazott érte egy tagunk, hogy elhozza az előző gazdájától, aki egy tejes ládába tartotta egyedül három évig, és nem foglalkoztak vele. Már a vonatról az első útja az Állatorvosi Egyetemre vezetett, mert több problémájára is fény derült: talpfekély, és tele volt a hasa borsó nagyságú csomókkal. Én vállaltam el, hogy leszek az ideiglenes gazdija. Több komoly vizsgálaton átesett, illetve egy műtéten is, amiből szépen felépült. Talpa meggyógyult, a csomókról kiderült mi okozza, és hogy kezelést nem igényel. Nem volt hozzászokva az emberi érintéshez. Ahogy hozzáértem, sikongatott és rángatta a bőrét. Nekem még soha nem volt kopasz malackám, így sok mindennek utána olvastam és kérdeztem, hogy minél jobban gondját tudjam viselni. Szép lassan annyira megszerettem, és olyan kötődés alakult ki, hogy végül örökbe fogadtam, és a Lucky nevet adtam neki. Nem tudtam volna megválni tőle. Fokozatosan megtanulta, nem kell félni az érintéstől. Már nem sikongatott, és imádott a nyakamba bújni. Sok idő volt, amíg feltalálta magát a nagy emeletes ketrecben, és rájött, itt nem csak gubbasztani tud. Később az emelet nagy kedvence lett. Regényt tudnék írni kedves természetéről, aranyos szokásairól, vidám, kedves egyéniségéről. Mindig fel tudott vidítani, mindenért hálás volt, mindent megevett, és minden falatkát megköszönt hangos berregéssel. Most van az, hogy csak írnék, írnék, mesélnék róla, finom bőréről, a cuppanós puszikról, de nem teszem, csak annyival jellemezném, hogy egy igazi álom társ, kedves, hálás, okos és kora ellenére egy életerős vidám malacka volt. Mindig azt mondtam, mi majd rácáfolunk arra, hogy a kopaszkák általában 3-4 évig élnek, hisz ő már három évesen került hozzám. Sajnos nem így lett… Nem tudhattam, hogy egy gyilkos, alattomos és gyógyíthatatlan kór bujkál benne, aminek még tünete sincs, vagy ha már kimutatható, nagyon gyorsan itt a vég. Nincs rá gyógymód… Esetleg állapottól függően rövid idővel meg lehet hosszabbítani az életet, ami nem biztos, hogy minőségi lenne. Az én drága, imádott, egyetlen Lucky-mat pár óra leforgása alatt kiragadta szeretett társa mellől. Reggel vidáman, jó étvággyal evett, kora délután is. Később vettem észre rajta, hogy kattogva veszi a levegőt. Különvettem egy kis ketrecbe, és infralámpáztam. Meghűlésre gondolva másnapra időpontot beszéltem meg az orvosával. Nagyon aggódtam érte, így egész éjszakát ébren töltöttem a kanapén ülve úgy, hogy Ő a nyakamban feküdt puha takaróba bugyolálva. A kis arcát odanyomta a nyakamhoz, mert ezt a szerette a legjobban. Kattogva vette a levegőt, de ebben a pózban könnyebb volt neki. Nem írom hosszan le. Hajnal fél hat felé a kezemben ment el… A homlokát simogattam, azt imádta a legjobban. Ő nem szenvedett… Egy pillanat alatt itt hagyott, de én azt hittem, megtébolyodok, mert azt gondoltam, rosszul csináltam valamit. Utólag kiderült, leukémiája volt… Valószínűleg az utat az orvoshoz sem élte volna túl, de ha mégis, akkor is maximum pár órával, egy-két nappal tudták volna meghosszabbítani az életét, amit kórházban kellett volna töltenie... El sem lehet mondani, mennyire fáj nekem, hogy csak 11 hónapot tudtam Neki adni, hogy megismerje, milyen, amikor szeretik, dédelgetik, kényelmes helyen lakik és társa is van... Iszonyatosan bánt, és igazságtalan! Különleges kedves egyénisége örökre velem marad. Még most is sokszor odanézek a kedvenc kék iglujához, és várom, hogy kidugja az édes kis nóziját… Nem akarom elfogadni, hogy többé nem láthatom. Örökké hiányozni fog!
"Köszönöm, hogy éltél, és engem szerettél, nem haltál meg, csak álmodni mentél…”



Nikita 2012 áprilisában került társával és két picinyével az egyesülethez. Rossz körülmények között tartották, nagyon alultáplált volt és még szoptatott, de a gazdik szabadulni akartak tőlük, mert hangosak voltak. Nikita a szoptatás végén el lett választva, és végre megkezdhette boldog életét. Sokat kellett vele foglalkozni, nagyon antiszociális volt más nőstényekkel, emberekkel sem éppen barátságos, de a kitartó munka eredménye egy kis kézhez szokott, tünemény nőstény lett. Sikerült egy ivartalanított hím társat találni, akivel megint egy hosszadalmas procedúra után sikerült összerakni, később viszont Artúr mellett tökéletes élete volt. Sajnos a sors nem volt kegyes, Nikita olyan gazdihoz került, aki a későbbiekben nem figyelt rá eléggé, így későn és rossz orvoshoz kerülve nem kerülhette el a halált. Az egyesület összes tagja gyászolta, a társát pedig sikerült visszakapni, így most őérte küzdünk, már csak Nikita emlékéért is.
Nyugodjék békében a kis Drága!



Pocok mamát vemhesen mentettük egy szaporítótól, több társával együtt. Eleinte nagyon vad volt, szinte rögtön harapott mindenért, de az idő, a finom falatok és a sok szeretet őt is meggyőzte arról, hogy létezik gondtalan és boldog malacélet is. Miután 4 egészséges kismalacnak adott életet, elkezdtük a társítását, illetve folytattuk a szocializálást, nagyon örültünk, amikor egy ivartalanított fiúval sikerült összeszoktatni, és örökbe fogadták a párt. Sajnos Pocok a szeretetet és a gondoskodást nem élvezhette sokáig, minden előjel nélkül, hirtelen ment el, valószínűleg valami nagyon gyors lefolyású folyamat következtében. Nyugodj békében Pocok mama, szép volt Veled az a pár hónap, amit adhattunk neked.



Cucu rettenetes állapotban érkezett meg egy szaporítótól, ahol a folyamatos elletés miatt csont és bőrre lesoványodott, szőre kihullott. A kitartó gondoskodásnak és szeretetnek következtében sikerült felerősíteni lelkileg és testileg is, így pár hónap elteltével sikerült neki egy nagyon jó társ mellé helyet találni. Sajnos azonban az előző életéből fakadóan az immunrendszere instabil maradt, és egy igen erős fertőzés legyőzte Őt. Nyugodjék békében a kis Drága!



Boglárka egy szaporítótól került hozzánk egy 5 hónapos és egy másfél hónapos fiával együtt. Szünet nélkül vemhesült, és kb. egy hét nálunk tartózkodás után kiderült, hogy ismét vemhes, egyre nagyobb lett a pocakja. Nagyon kedves malac volt, más malacokkal rögtön összebarátkozott, ezért csoportba lehetett tenni. Még néhány hét múlva kiderült, hogy sok kölyök lehet bent, a szervezete nem tudta hordani a piciket a szülésig, egyik este váratlanul vetélés indult be. Másnap elvittük állatorvoshoz, aki császármetszést javasolt, ehhez még megfelelő állapotban volt. A műtét sikerült, Boglárka túlélte, a kölykök sajnos nem. Hihetetlen malacka volt, ahogy az altatásból felébredt, rögtön elkezdett szénázni és mászkálni. Kezdetben úgy tűnk, szépen gyógyul, de viszketett/fájhatott a sebe, mert állandóan bontogatta volna, és semmilyen gallér nem állíthatta meg. 1,5 hónapig megpróbáltunk mindent, hogy felépüljön, de sajnos ő egyre rosszabbul lett, és így el kellett altatni.

Guszti kb. 4,5 éves korában, túlsúlyosan került gondozásunkba. Kivételesen kezes és barátságos állat volt, igazán szeretni való. Sikeres társítás után azonban hirtelen fogyni kezdett, kifakult a szőre, tekintete bágyadttá vált, és furcsa szagot kezdett árasztani. A közel 1,5 kg-os állat néhány hét leforgása alatt csont és bőr lett. A furcsa szagot egy szélesen elterülő, észrevehetetlen tályog okozta a farán, mellyel azonnal állatorvoshoz vittük, ahol kipucolták a sebet. Az szépen gyógyulni kezdett, ám Guszti továbbra is fogyott, nem evett, és hangulata sem javult a folyamatos felügyelet, etetés, vitaminozás, melegítőpárnázás ellenére, sőt, állapota fokozatosan romlott. Rövid egyesületnél töltött története altatással végződött. A későbbi boncolás következtében kiderült, tünet nélküli vesebetegség kínozta.
mtvke

Telefon:

E-mail: