A tengerimalac egy fűevő, rostemésztő állat, ezért nagy hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelő etetésre.
Gyakori tévhit, hogy az ivóvizet helyettesítik a zöldségek és gyümölcsök, illetve hogy a szénát helyettesíti a száraz kenyér vagy a fogkoptató. Természetesen egyik sem igaz, és nagyon fontos, hogy ne kövessük ezeket a tanácsokat, ha szeretnénk a tengerimalacaink egészségét megőrizni.
A tengerimalacok megvásárlása előtt rendszerint felmerül a kérdés, hogy melyik tápot vegyük meg a malackáinknak. Nagyon fontos tudni, hogy a tengerimalacok emésztése rendkívül érzékeny; ezért elsősorban mindig használjuk azt a tápot, amit az előző helyükön is ettek és fokozatosan szoktassuk át őket az új tápra.
A tengerimalac nem magevő és bár sajnos sok tengerimalacoknak szánt táp tartalmaz búzát, napraforgót és kukoricát, ezek rendkívül károsak az egészségükre. Emésztési problémákat, fogproblémát, tályogokat, sőt akár fulladást vagy belső vérzést is okozhatnak, továbbá erősen hizlalnak is.
Fontos tehát, hogy megfelelő összetételű és minőségű tápot válasszunk. Mivel a tengerimalacok rostemésztők, ügyelni kell rá, hogy a tápban is meglegyen a megfelelő rosttartalom - ami legalább 20 %. A mellékelt képen látható pelletált tápokat tudjuk javasolni nektek. Keverni nem érdemes őket, hacsak nem éppen átszoktatjuk őket egy másik tápra - és erre sem feltétlenül van szükség, ha nincs egészségügyi ok (pl. vizelet probléma).
Bármelyik tápot választjuk is, egyik sem alkalmas arra, hogy csak azt egye egész nap. A megfelelő táp mennyisége körülbelül 1 evőkanál / malac / reggel és este - ennél többre nincs szükségük.
Elengedhetetlen a minőségi széna, amelyhez folyamatosan hozzá kell férniük.
Sajnos elterjedtek a felakasztható szénatartók, amelyeket sokszor a ketrecekhez tartozékként kínálnak, vagy már varrott kivitelben is megvásárolhatók. Fontos tudni, hogy a tengerimalacok legelő állatok, ezért sokkal több szénát vesznek magukhoz, ha érvényesül az ún. taktilis inger: ha érzik talpuk alatt a szénaszálakat, ingerlik őket arra, hogy minél többet vegyenek magukhoz. Ennek eredményeként jóllaknak a bélbaktériumok és a fogak is megfelelően kopnak.
A szénatartót használó gazdik megfigyelhetik, hogy a malackák kiveszik a tartóból a szénát, majd ott eszik meg - ezzel is azt jelezve, hogy nem természetes nekik az ágaskodó evés.
C-vitamin pótlásának fontossága:
A tengerimalac szervezete - akárcsak az emberé - nem képes C‑vitamint előállítani, ezért ezt megfelelő táplálkozással kell pótolni. Egy felnőtt, átlagos súlyú malac napi szükséglete kb. 10 mg C‑vitamin (ez kb. 1 mg C‑vitamin 100 g testtömeghez).
Nyáron ezt a mennyiséget biztosíthatjuk természetes forrásokból: kertben, megbízható helyről szedett zöldfélékkel, gazokkal. A frissen szedett zöld fű mindennapi fogyasztása kiváló C‑vitaminforrás (itt is fontos a fokozatos hozzászoktatás). Adhatunk gyermekláncfüvet (pitypangot), tyúkhúrt, lóherét, vadherét, pásztortáskát és egyéb zöldféléket. Ugyanakkor mindig gondosan válasszuk meg, hogy tiszták legyenek, forgalmas utak, permetezett területek és kutyák közelében ne szedjünk. Fontos, hogy ne váltsuk ki a szénát, tápot a fűvel, kertben szedett zöldfélékkel, mert nem tudjuk biztosítani nekik egész évben az adását.
A tengerimalacnak nincs szüksége mézes rúdra, fogkoptatóra vagy nyalósóra. Kerüljük a cukortartalmú kiegészítőket, olajos magvakat; ne adjunk tejterméket, húsféléket és krumplit sem - ezek mind mérgezőek lehetnek számukra.
A tengerimalacoknak zöldség- és gyümölcsfélékre nincs alapvető szükségük - maximum “desszertként”, nagyon kis mennyiségben adhatók. Ha mégis szeretnénk meglepni a malacokat, fontos, hogy az adni kívánt nasit biztonságos, megbízható forrásból szerezzük be, minden zöldséget és gyümölcsöt alaposan mossunk meg és töröljünk szárazra és kerüljük a műtrágyázott, permetezett növényeket - ezek felhalmozódhatnak és visszafordíthatatlan vesekárosodást vagy egyéb belső problémákat okozhatnak! Egyesületünk nem javasolja a zöldségek és gyümölcsök adását, még kisebb mennyiségben sem. Szerencsére már léteznek finom és biztonságos nasik, amikkel kedveskedhetünk a malackáinknak anélkül, hogy veszélyeztetnénk az egészségüket.
Természetesen ismét hangsúlyozzuk a fokozatosságot: bármi újat is vezetünk be az étrendjükbe, mindig figyeljünk arra, hogy ne kapjanak hirtelen nagyobb mennyiséget és a gyakoriságra is ügyeljünk - mert az is megterhelheti a pocakjukat, ha sokszor kapnak keveset vagy esetleg rövid időn belül többfélét is.
Ha az első adagot követően puffadást vagy deformált ürüléket látunk, alkalmazzunk szigorú széna‑táp‑víz diétát és szükség esetén probiotikumot vagy espumisan emulziót (nem gyöngy!) adjunk. Ha a puffadás erőteljesebb, vagy nem javul 1-2 nap alatt, haladéktalanul keresünk fel egy hozzáértő állatorvost!
Télen a C‑vitamin fontossága különösen nagy, hiszen az elfogyasztott ételek vitamintartalma ilyenkor alacsonyabb. Amennyiben a malacunk táplálkozásában nincs elegendő C‑vitamin, szükségessé válhat a pótlás - naponta egyszer vagy hetente egyszer, a készítménytől függően.
Ilyen esetben ajánlott például a Versele‑Laga Oropharma C‑Vit, amit heti 1 alkalommal tehetünk az itatóba, vagy a humán gyógyszertárakból elérhető Cebion csepp, amit napi 1-2 csepp / malac adagban alkalmazhatunk, de akár az Oxbow
C-vitaminos keksze is nagyon jó választás. Ügyeljünk arra, hogy ne lépjük túl az ajánlott mennyiséget - túlzás esetén több probléma, akár szervkárosodás is felléphet.
Fontos! A vemhes nőstények és a beteg állatok magasabb C‑vitamin‑igényűek lehetnek, mint az egészséges, nem vemhes malacok. Ilyen esetekben feltétlenül kérjünk tanácsot szakértő vagy állatorvos részéről!
Malactartási kódex letölthető formátumban: letöltés