Rendek Andi ideiglenes gazdijaink táborának oszlopos tagja, sokadik idis malackáit gondozza. Ezen felül aki támogatói terméket szeretne vásárolni tőlünk, az vele kerül kapcsolatba. Andi komoly feladatot vállalt magára, ő felügyeli készleteinket bújókból, faházak és minden más termékből. Ezúton is nagyon köszönjük ezt neki, no meg persze azoknak is, akik elkészítik ezeket, hogy az ebből befolyó támogatásokat is a malackáink gyógyulására költhessük.
1. Mióta vagy tagja az Egyesületnek csapatának és hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel?
2016 tavaszán újra a tengerimalackák tartása mellett döntöttem 20 év kihagyás után. Úgy kezdtem hozzá, hogy beszereztem mindent, sokat olvastam a témáról és a sors úgy hozta, hogy a szénát az Egyesület elnökétől, Bálinttól szereztem be. Aztán például függőágyat, fotelt is. Ekkor már sajnos tudtam, hogy a kereskedésből vásárolt 2 nőstény (anya-lánya) közül egyikük biztosan vemhes. Később kiderült, hogy valójában mindketten. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mire készüljek, és Bálint jól rám ijesztett a szülés/születés körüli rossz forgatókönyv lehetőségével. Óriási szerencsénkre minden jól alakult, de az volt az a pont amikor tudtam, hogy még többet szeretnék tudni mind az Egyesület munkásságáról mind a malackákról. Az „együttműködésünk” a 2016 nyarán tartott I. Nagy Összeröffenés alkalmával kezdődött, mikor segítőként mentem a rendezvényre.
2. Mi tetszett meg elsőként az egyesület munkásságában?
Úgy tekintünk a mentett malackákra, mint a sajátunkra. Bármikor számíthatnak egymásra a csapat tagjai (is) „jóban-rosszban”. Rengeteg dolgot tanultam és még tanulok most is a csapat tagjaitól. Köszönöm Nekik!
3. Mi volt az eddigi legkellemesebb emlék, mióta az egyesületnél dolgozol?
Ha egyet ki kellene emelnem akkor egyértelműen az, amikor a már két említett nőstény tengerimalacom mellé az Egyesülettől fogadtam örökbe ivartalanítás után egy hímet, az idő igazolta, hogy Ő a nagybetűs ÉLETEM MALACA. Paco választott ki, és erre/Rá nagyon büszke vagyok. Azt is imádom amikor látom hogyan nyílnak és szépülnek meg a védenceink; vagy az idiseimmel kapcsolatos visszajelzések is mindig megszépítik a napjaimat.
Amikor még rendszeresen voltak rendezvényeink, nagyon szívmelengető volt hallani a 4-5 éves gyerekeket, amikor rajzolás közben magyarázták, hogy miként tartja és vagy fogja tartani a tengerimalackáit.
Számomra nagyon emlékezetes amikor egy társítás alkalmával a nőstény malacka mellé próbált hímek közül úgy tűnt mindkettővel működne a dolog, de az egyikőjükkel talán jobbnak tűnt, viszont ő küllemre kevésbé tetszett a családnak. (Mondjuk számomra külsőre pont a hosszúszőrű malackák a vonzóbbak, de tudjuk hogy a szépség relatív.) Mindenesetre a kislány dönthetett, így a torzonborz hímet választotta, mert nagyon okosan a malackák kapcsolatát nézte és ezért hihetetlenül büszke voltam a kisgazdira.
4. Mi volt a legszomorúbb vagy legfelkavaróbb élmény?
Amikor Paco-m angyal lett az nagyon összetört. Valójában mindegyik elhanyagolt kiskrumpli állat esete elszorítja a szívem. A mentéseink közül pedig a zsámbéki történet a sok sebes és rettegő malacka láttán. Volt idiseim „Szénaországba” való távozása, és odaadó gazdáik bánata is elszomorít nagyon.
5. Hány idis malacka lakott eddig nálad (elég nagyjából) és van e kedvenc közülük? Mennyire nehéz elengedni őket? Volt e akit bebuktál?
20 körül van az idiseim száma. Valahogy úgy alakult eddig, hogy vannak akik sokáig nálam ragadnak. Mivel vagyok olyan szerencsés, hogy közel lakom, és többször megfordulok a „központban”, így az idiseim nagy részét én választhattam, ezzel óriási esélyt adva a bebukásnak. Minél több időt töltenek el nálam/velem, annál nagyobb a kötődés. Bár volt akit 3 hét után is nagyon nehéz volt elengedni, mert azt mutatta, hogy én lennék az embere. Tehát többször is rezgett a léc, DE a felelős állattartáshoz az is hozzátartozik, hogy mindenki legyen tisztában a saját korlátaival. Több szempontból kell/tudjuk ezt vizsgálni. Nálam a Rájuk fordított idő és – mivel már többször megtapasztaltam hogy egy beteg kedvenc ápolása mivel jár - anyagi szempontok mellett az érzelmi rész is erősen befolyásoló tényező. Nálam teljes értékű családtagok, így a kötődés is nagyon erős, tehát a búcsúzás fájdalmas. Az együtt töltött évek viszont tanítanak és feltöltenek.
6. Szerinted miért fontos az egyesület munkája?
A tengerimalacokkal kapcsolatban még mindig nagyon sok a homályos folt az emberek fejében. Kezdve azzal hogy „nem hörcsög”. Illetve az egyik legnehezebb pont szerintem, a gondolkodásmódot megváltoztatni. A fiatalok esetében úgy tapasztalom, hogy ők a legnyitottabbak, és ez nagyon jó jel a jövőre nézve!
7. Ismerősök, barátok mit szólnak ahhoz, hogy önkéntes, egyesületi munkát végzel malacokért? Okozott e ez valaha konfliktust? Vagy inkább kifejezetten büszkék?
Picit viccesnek tartják amikor először meghallják. Az Egyesület berkein kívüli közeli barátok ha nem is értenek meg feltétlenül, de elfogadják hogy ez is én vagyok, ettől is vagyok olyan amilyen, a személyiségem/életem részei.
8. A jövőre tekintve minek kellene változnia ahhoz, hogy kevesebb malacka kerüljön az egyesület gondozásába?
A felelősségteljes állattartásra nevelés általánosan közelebb tudja vinni reményeim szerint a világot ahhoz, hogy ne kelljen vagy legalábbis jóval alacsonyabb leterheltséggel működjenek az állatvédő szervezetek ország, sőt világszerte.
9. Milyen feladatokat végzel az egyesületnél?
Átvettem tavaly tavasszal az adomány vonalat átmenetileg. Előfordul, hogy beugrok néha egy-egy társításra vagy örökbeadásra. Mivel mindenkinek jár a pihenés, így Bálintnál szoktam „szitterkedni” ha szükséges. Valamint ideiglenes gazdiként is segítem az Egyesület munkáját.
10. Hogyan zajlik a támogatói termékek vásárlása? Mik a legnépszerűbb termékek? Szerinted mi az ezek közül a termékek közül, aminek minden malaclakban lennie kellene? Miért jó ilyen bújókat betenni a malackáknak? Hogyan lehet tisztítani őket?
A honlapon szereplő e-mail címre (
A szörny bújó egyértelműen a legnépszerűbb. Utána a fotel és a fa termékek (emelet és faház) a legkelendőbbek. Saját részre a gazdik a kulcstartókat választják a leggyakrabban. Illetve „szezonális jelleggel” minden évben a naptárak töretlenül népszerűek.
A tengerimalacok is nagyon szeretnek kényelmeskedni, igazi kis egyéniségek ilyen szempontból is, van aki fotel, van aki „zártabb” bújó párti. Nagyon aranyosan tudnak elnyúlni bennük. A biztonságérzetüket is segíti a faház és emelet, amellett hogy szintén jót tesz a bár alapvetően félős, de mégis kíváncsi és felfedező alaptermészetüknek.
A bújók „ragacsos hengerrel” és/vagy porszívóval való szőrtelenítés után mosógépben 40 Celsius fokon moshatóak. Én személy szerint folyékony mosódió és ecet-víz öblítővel tisztítom a bújókat (is). Mást is erre bíztatok, hogy minél kevesebb kemikáliával érintkezzenek a kedvenceik (és saját maguk is…+ mosógépnek is jót tesz).
+1. Mesélj kicsit magadról
Gyerekként is odavoltam az állatokért. Mondjuk a túl kevés vagy sok lábbal rendelkezőket inkább csak érdekesnek tartom, de azért a kirándulásokon egy-egy fotó idejére meg mertem fogni őket én is, nehogy lemaradjak ebben az öcséim mögött.
Volt hörcsög, papagáj, halak, kutya és a természetesen tengerimalac is az évek folyamán. Utóbbiban legjobban az fogott meg nagyon, amikor láttam boldogan „popcorn”-ozni és hogy megtapasztaltam hogy mennyire kommunikatívak. Óriási szerencsém is volt életem első malackájával, mert tündéri természete volt és „úgy voltunk mint borsó meg a héja ”.
Szüleim szerencsére - és ezúton is köszönöm Nekik - csak úgy engedték ha minden szempontból gondoskodunk róluk, törődünk a kisállatainkkal. A helyük tisztán tartása, az etetésük és a Velük való foglalkozás mind az feladataim közé tartozott, bár én sosem éreztem annak. Teljesen természetes volt, hozzá tartozott az életünkhöz, mindegyik a gondoskodás egy módja. Arra neveltek a testvéreimmel együtt, hogy a felelősség vállalása igenis nagyon fontos, és gyerekkorban sem lehet kósza fellángolás vagy szeszély függvénye egy kis élet.
Legszívesebben a természetben tartózkodom, bármilyen évszakban. Leginkább kutyás vagyok, és bár papírforma szerint saját kutyusom nincsen, de remélem ez csak idő kérdése. Úgy gondolom felnőttként is rengeteget tanulunk az állatoktól és általuk, és igaznak érzem, hogy nem mindig azt kapjuk, amit akarunk, hanem azt, amire szükségünk van.
Az időbeosztás szempontjából kompromisszummal jár minden állatfaj tartása, de annyi örömet adnak, hogy egyértelműen megéri Velük az Élet.