Mivel idén 10 éves lesz a Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület, így arra gondoltunk bemutatjuk nektek azt a csapatot, akik szabadidejüket töltik a malacok mentésével, gondozásával, gazdihoz adásával. Ismerjétek meg Szalai Bálintot, egyesületünk elnökét, a malacmentés Ronaldo-ját.
1. Mikor merült fel először, hogy létrejöjjön az egyesület, miért volt rá szükség? Hány ember hozta létre?
A kezdeményezés pár emberé volt, akik magánban is mentettek malacot, de úgy gondolták, egy szervezettel hatékonyabban fel tudnak lépni a tengerimalacok mellett és az állatkínzók, szaporítók ellen. 2012. januárban tartottuk az alakuló ülést, amelyen 10-en vettünk részt, akik közül jelenleg ketten vagyunk tagjai az egyesületnek (Jónás Kinga és én).
2. Miért volt fontos, hogy egyesületként működjön, nem csak 1-1 civil ember munkájaként? Mennyi idő kellett, hogy létrejöjjön? Voltak e bukkanók?
2012. október 4-én (az Állatok Világnapján) alakultunk meg, ami annak köszönhető, hogy a bíróság többször visszadobta az alapszabályunkat. Ha jól emlékszem, ötször. Ezek tehát bukkanók voltak. Akkor még nem volt meg a gyakorlatunk a papír-ügyekben, most már simán menne.
3. Mi volt az eddigi legkellemesebb emlék, mióta az egyesületnél dolgozol?
Talán az, hogy lassan 10 éve kétévente megkapom a bizalmat és elnök lehetek. Nem mondom, hogy a legjobb vezető vagyok, de tudom az irányunkat és nagyon jó a csapatunk, akikkel többé-kevésbé gördülékenyen dolgozunk együtt a malacokért. De ha a legkedvesebb konkrét emléket szeretnéd tudni, egyszer kiderült, hogy egy iskolás lány a "híres emberek"-ről szóló dolgozatát "belőlem" és a malacmentésről írta. Mondjuk Ronaldo és Messi mellett a tanár nem nagyon tudta mire vélni, ki is az a híres Szalai Bálint, de én személy szerint megkönnyeztem.
4. Mi volt a legszomorúbb vagy legfelkavaróbb élmény?
Idén leszünk 10 évesek, vagyis 10 éve mentjük a malacokat, ami miatt néha a rossz sztorik vannak túlsúlyban, néha a jó sztorik. Minden évben van egy kiemelkedő eset, amikor azt mondjuk, hogy ennél durvább már nem fog történni és a következő év megcáfolja azt. Sülysápi mentés, zsámbéki malacok... Egyéniségek, akik nálam élték le az életüket (Brad és Melki), a sztorijuk és az elvesztésük mindig felkavart. Néha a tehetetlenség is egy állatkínzó gazdával szemben, hiszen nem vagyunk hatóság és mindenki megússza, bármit tesz a malacával. Ezt a részét nem szeretem.
5. Hány idis malacka lakott eddig nálad és van e kedvenc közülük? Mennyire nehéz elengedni őket? Volt e olyan akit bebuktál?
A bebukás nálam eddig olyan malacok voltak, akik nem lettek volna kiadhatóak. Brad 3 évet élt nálam úgy, hogy a hátsó lábaira le volt bénulva (Angelinával együtt, aki egészséges volt), vagy Melki 2 éve a fogproblémájával (és társával, Meridával) élt nálam a legtöbbet, de azóta is sokan megfordultak nálam. Inkább nem számolom ki. Ha mondjuk versenyt hirdetnénk a mentett malacok "vendégéjszakái" témában, valószínűleg megnyerném. Az elengedés már kicsit jobban megy, mint az elején, megértem, hogy nem mindenki menthető és tényleg azt gondolom, hogy mindent megteszünk értük.
6. Szerinted miért fontos az egyesület munkája?
Ha mi nem lennénk, valószínűleg senki nem foglalkozna tengerimalacok mentésével. Lassan 1.800 mentett tengerimalacnál járunk, vagyis ennyi malac rossz sorsát próbáltuk megváltoztatni. Szerintem miattuk fontos, amit teszünk.
7. Ismerősök, barátok mit szólnak ahhoz, hogy önkéntes, egyesületi munkát végzel? Okozott e ez valaha konfliktust? Vagy esetleg kifejezetten büszkék rád?
Sokfajta ismerősöm van, van, aki mosolyog ezen, van, aki lelkes, van, aki nem érti és van, aki elfogadja. Az biztos, hogy bármikor előfordul, hogy menni kell. Pl. most is, jöhet egy telefon és menni kell. Konfliktust konkrétan nem okozott, a büszkeség pedig rám vonatkozóan szerintem nincs jelen, vagyis nem tudok róla, hogy bárki büszke lenne rám ezért. Ellenben én büszke vagyok emberekre, akik a napi meló mellett segítenek, építjük tovább velük a szervezetet, próbálunk végigvinni fontosnak tűnő projekteket. Persze, egy nagy hibám, hogy ezt nem mondom sokszor, de így van, ehhez egy csapat kell.
8. A jövőre tekintve minek kellene változnia ahhoz, hogy kevesebb malacka kerüljön az egyesület gondozásába?
Emberi felelősség, ez talán a legfontosabb. Változás az agyakban. A tengerimalac nem egy tárgy, akit eldobok bárhová, ha már nem kell, hanem egy érző lény. Ha ezt mindenki megérti, akkor legalább nem kell erdőből, fatörzsből vagy kukából menteni...
9. Milyen feladatokat végzel az egyesületnél?
Elég sokrétű, projektkitaláló, pályázatíró, kommunikátor (ha szükséges), postás (támogatói termékek feladása), videóvágó, ezek mindenképpen. Természetesen mindezekhez vannak segítségeim is.
10. Egy átlagos napon vagy héten mennyi időt töltesz egyesületi ügyekkel? Összeegyeztethető ez rendes munkával, magánélettel?
Ez elég változó, ha mondjuk bejön 21 zsámbéki malac egy erdőből, akkor egész nap egyesületezem, ha nem, akkor napi pár órát. Jelenleg egyetemet végzek levelezőn, munkám szerint pályázatokat írok, körülbelül összeegyeztethetőek ezekkel a dolgokkal. A magánélet szempontjából szerencsére párom is malacos és emellett megértő is, szóval még nem volt kritika, hogy a mentés a magánélet rovására menne. Természetesen azért elvesz belőle időt, ez hozzátartozik.
11. Hogyan lehet összefogni a malacmentő csapatot? Mivel lehet motiválni az önkénteseket?
Hősiesség, állatszeretet, gondoskodás, az elesettek segítése - ezek szerintem a motiváló szavak. És ilyen típusú emberek vannak nálunk. Talán még fontos az is, hogy néha összejövünk, normál (covid-mentes) időkben mondjuk egy kerti partin. Ebből persze lehetne több is, ez talán egy hiányosság.
12. Milyen tervei vannak az egyesületnek a következő 5 vagy 10 évre?
Idén leszünk 10 évesek, sok terv van, most épp a videócsatornánk bővítése, a filmek felirattal történő ellátása és fordítása angolra és németre, hogy más országokban is hasznos legyen a Tengerimalac Tudástár. Vannak közben titkos projektek, applikáció, e-Learning felület, mindegyiket az edukáció hatja át. Ebben hiszünk. 10 év múlva mindenki tartsa helyesen a kisállatát, mondhatnám, hogy ez a terv és végülis ez, nem tudom, hogy sikerül e ezt megvalósítani, de törekszünk rá.
13. Hogyan segítheti valaki az egyesület munkáját?
Sok olyan "belső" munka van, ami nem látványos, de sokat lehet vele segíteni nekünk, de sok "külső" is lenne (most pl. grafikusokat fogunk keresni a kampányunkhoz), talán idén a legfontosabb a vizibilitás felerősítése, amit a FB-csoportunkon, FB-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon keresztül szeretnénk elsősorban elérni.
+1. Mesélj kicsit magadról...
Ez a legnehezebb kérdés, hiszen nem lehet tudni, hogy aki eddig kitartott (és elolvasta a cikket), mire kíváncsi még. Esetleg annyi érdekes lehet, hogy 25 éves koromig malacmentes életet éltem, utána több kedvenc malac került hozzám, majd sikerült 7-8 évig tenyésztőként is helyt állnom. Igen, volt egy olyan augusztusi nap, talán 2013-ban, amikor kb. 120 malac volt nálam, mert akkor tenyésztettem, panzióztattam és mentettem is. Ekkor döntenem kellett, mi a fontosabb és a mentést választottam. Eddig nem bántam meg.
Korábban Papp Renátával készült interjú, akit ismerhettek a malacos Facebook csoportokból, és ideiglenes koordinátorkánt segíti az Egyesület munkáját.