Jakab Niki ideiglenes gazdiként, és a Facebook csoportunkban moderátorként segíti a munkánkat. Óriási lelkesedéssel vetette bele magát az egyesületi munkába, amiért nagyon hálásak vagyunk neki.

1. Mióta vagy tagja az Egyesületnek és hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel?

Másfél éve került hozzám az első ideiglenes malackám, Gnar, rá később pedig Dorci. Azóta mondanám magamat tagnak. Régieknek Papp Reniként, az újaknak Wojticzki-Papp Renátaként ismert “nem megállapító Renink” által kerültem veletek kapcsolatba és beszélt rá az idizésre.

2. Mi tetszett meg elsőként az egyesület munkásságában?

Nem tudok semmit különösebben kiemelni, mert nekem maga az egész Egyesület szimpatikus volt. Az amit képviselnek és igyekszenek átadni minden tengerimalac tartó számára. Szuper érzés, hogy jelen esetben egy kidobott tengerimalac is számíthat egy szebb és jobb jövőre.

3. Mi volt az eddigi legkellemesebb emlék, mióta az egyesületnél dolgozol?

Madaras Luca szülése, abszolút. Hát azok a kis mazsolák, pár órás bébik…. Mindbe szerelmes vagyok. Azt még viszont megfontoljuk, hogy újra bemerjünk e vállalni vemhes nőstényt.

4. Mi volt a legszomorúbb vagy legfelkavaróbb élmény?

Egyértelműen az egyik idis malacunk, Zsámbéki Heni elvesztése. Különösebben páromat viselte meg, akihez nagyon kötődött, olyannyira, hogy véglegesen nem tudtuk elengedni a mancsát és elhamvasztattuk. A másik 3 kisangyalunk mellett ő is “vigyáz” ránk a polcról.

5. Hány idis malacka lakott eddig nálad és van e kedvenc közülük? Mennyire nehéz elengedni őket? Volt e akit bebuktál?

38 ideiglenes malacnál “tartunk”. Jelenleg 13-an vannak nálunk. Az egyik kedvencem Tipli volt, akit én és párom mentettünk személyesen. Az egyik facebook csoportban tettek fel róla posztot, hogy nem tudják etetni mert nincs pénze a családnak. Gondolkodás nélkül indultunk érte, egyébként egy nagyon rendes kismalac volt. Idővel bele jön az ember, Gnart és Dorcit volt a legnehezebb elengedni - ők voltak az első idisek, ott volt sírás egy napig, de ma már csak egy “vigyázz magadra és viselkedj jól” mondattal könnyebben elengedem őket. A többiek ismernek, hobbim bebukni a malacokat, igyekszem magamat türtőztetni, de Monyek, Galahad, Csepi és Letty kijátszotta ezt a rendszert és maradtak.

6. Szerinted miért fontos az egyesület munkája?

Több okból is, hogy esélyt adjanak a magukra maradt és kidobott malacoknak, illetve azért, hogy segítsék a nem rutinos gazdikat akiket beszippant a kisállat kereskedések hozzá nem értése.

7. Ismerősök, barátok mit szólnak ahhoz, hogy önkéntes, egyesületi munkát végzel? Okozott e ez valaha konfliktust, hogy "malacbarát vagy"? Vagy esetleg kifejezetten büszkék rád?

Konfliktust még szerencsére soha, de a legtöbben ledöbbennek a nagy létszám hallatán. Inkább viccelődni szoktak vele, hogy “van még olyan helység, ahol nincs malac vagy malacos cucc!?”. Régen anyukám tolerálta nehezen ezt a sok kisállatot, de azóta elköltöztem és megbékélt a dologgal, most már inkább támogat és mindig kérdezi, hogy “hogy vannak a malackák?"

8. A jövőre tekintve minek kellene változnia ahhoz, hogy kevesebb malacka kerüljön az egyesület gondozásába?

Szigorúbb állatvédelmi törvények kellenének és a kisállat kereskedések, zug szaporítók felszámolása. Ellenőrzött helyről lehessen kisállatot venni és nagyon sok időt kellene fektetni olyan oktatásra is, ahol nem csak a tengerimalac tartás “jó” oldala lenne bemutatva és az esetleges állatorvosi költségekről is lehetne beszélni, terjeszteni.

9. Milyen feladatokat végzel az egyesületnél? 

Ideiglenes befogadó vagyok, elszállásolom és szocializálom a hozzám kerülő malackákat, ha kell ápolom őket és orvosi vizsgálatra viszem. Az ideiglenes malacok többsége akik nálam fordultak meg ivartalanításon esnek át. Illetve igyekszem aktívan segíteni a közösségi oldalakon a kevésbé tapasztalt gazdiknak.

+1. Mesélj kicsit magadról 

Legtöbben a “nincstöbbmalac” szleng és Lusta Disznók gazdájaként ismernek. A nagy malacok iránti szeretetem 2016-ban indult Mazsola nevű malackámmal, de különös köszönet a húgomnak, aki anyukámat rábeszélte, hogy vegyék meg nekem. Ekkor még nem tudta, hogy milyen lavinát indított el. Mellé gyorsan került is egy társ régen, Tádé, aki egy szatén tengerimalac volt. Sajnos mindkettejüket azonos hónapban veszítettem el, köztük Tádé társát is. Amióta Tádé elment, igyekszem informálni és akár konfrontálódni is az emberekkel, hogy felhívjam a figyelmüket a szatén tengerimalacokkal járó genetikai betegségekre. Illetve számos közösségi oldalon próbálom megmutatni az embereknek, hogy milyen az élet 14 tengerimalaccal. 6 éve van egy szuper párkapcsolatom, aki a malacozás terén abszolút támogat és azzal a feltétellel engedte az ideiglenes gazdiságot ha csak plusz 2 ketrec lesz. Nos, ezt azóta nem tudom betartani, amióta igent mondtam erre. Abszolút segít mindenben, sőt, még egy szülést is ő felügyelt itthon, amikor az egyik ideiglenes nőstény malacunk aznap babázott le amikor ő volt itthon. Nagyon büszke vagyok rá! Lassan 2 éve állatorvosi asszisztens szakmát szereztem és sikerült is ebben elhelyezkednem, egyszerűen imádom. Remélem, hogy lassan sikerül elindítani egy saját webshopot is, amiben természetesen tengerimalacos termékek és tengerimalacoknak való bújókat vehetnének a gazdik, de ez még a jövő zenéje.

Az M. T. V. K. E.-hez megalakulása óta 2061 tengerimalac került, ebből 1823 örökbeadott, jelenleg 132 tengerimalac vár ideiglenes befogadóknál szerető gazdijára.